A 7 szegmenses LCD képernyőknek nincs egyetlen "feltalálója". Ehelyett a folyadékkristályos kijelző technológia fejlesztésén alapulnak. Az RCA kutatása lefektette az alapokat, majd svájci tudósok feltalálták a TN-LCD-t. A japán cégek voltak az elsők, akik kereskedelmi forgalomba hozták és alkalmazták elektronikai termékekben, jelentős szerepet játszva a háztartási kisgépek adatvizualizálásában.
Az LCD szegmenskódos képernyők legkorábbi alkalmazói a japán Seiko és a Sharp voltak, akik az 1970-es években igazi 7 szegmensű LCD kijelzőket fejlesztettek ki órákhoz és számológépekhez.
Friedrich Reinitzer (folyadékkristályok felfedezése), George H. Heilmeier (az LCD prototípusa), valamint Martin Schadt és Wolfgang Helfrich (a TN-LCD feltalálása) szilárd alapot fektettek le a 7 LCD szegmenses képernyő alkalmazásához.
A szegmenskód képernyők koncepciója alapján előre-tervezett rögzített szegmenseket (például a 0-9 számok hét szegmensét, vagy betűket és szimbólumokat). A meghajtóelektródák szelektív feszültség alá helyezésével a megfelelő szimbólumok jelennek meg. Amikor megfelelően teszteljük a funkciót, általában a tesztgépet használjuk az elektromos jel szimulálására váltakozó árammal, hogy megjelenítsük az összes LCD szegmenst.
